Karinthy Frigyes: Ezerhatszázharminchárom június 22

Pálfai Péter előadásában

 

Levél a colosseum egyik köve alatt 
 

Ezt a pár sort röptiben vetem erre az enyves vászondarabra 
Amit itt találtam a Colosseum vén kövei között 
Írószerszám sincs nálam megteszi az ólomdarab is 
Kijöttem kicsit sétálni magamban a szabad levegőre 
Sok hónap után először egyedül milyen jólesik a csönd 
Most nem akarok fogalmazni ravasz mondatokat 
Öreg ember vagyok fáraszt a szórend és szillogisztikai szabály 
S mennyit kellett gyötörnöm agyam hónapokon át 
Helyes válaszokon hogy ki ne bujjon belőlük a szög 
Amikben megakad Messer Gaspari di Santa Croce 
Okos ember ez a Santa Croce de milyen vékony az ajka 
És még most sem tudom a szeme színét homályos az a terem 
Milyen gyötrelem volt sokáig másra gondolni mint amire szeretek 
Talán jobb lett volna mégis inkább a kínpad amire céloztak finoman 
És igazán gyengéd és tapintatos szavakkal meg kell adni 
Mellőzve a részleteket de azért én élénken láttam a pincét 
A bokacsavarót s a spanyol csikót nem való az már nekem 
Ó de azért talán épp oly boldog lettem volna utána 
Mint most hogy firkálhatok fejtörés nélkül és szabadon 
De kinek is firkálom most döbbenek rá hiszen ez nem tudomány 
S nem tudok senkit akinek küldeném mint levelet 
Kepler úrral hallom bajok vannak Tübingában ezek a 
Protestánsok csillagi dolgokban szintén nem kedvelik a tréfát 
S a Dialoguson kívül is égettek még néhány füzetet 
Sir Verulami Bacont Londonban senki se bántja 
Mégis önszorgalomból legutóbb lelkesen csatlakozott 
Gúnyos szavak villámaival sujtva le Copernicusra 
Ostoba szájhős Bacon pocsék-rossz a fizikában 
De filozófiát halandzsázni tud elég szépen és ügyesen 
Bezzeg nem tetszett neki már akkor a pisai kísérlet 
Amitől ma is forog sírjában a vén szoknyabolond Aristoteles 
Forog mint... de talán hagyjuk egyelőre a forgást 
Ebből is az jön ki hogy még gondolatba' se tudnék 
Társalogni vidoran senkivel most a messze világon 
Ha csak Livia lányom... nem meg se látogatott 
Vagy talán Vincenzio örök bánatom semmiházi kölök 
Nem igazán hová címezzem vén szívem dobogását 
Még se motyoghatok magamban mint a bolond 
Gyónni sem voltam azóta meg kell szabulnom 
Ettől az undokságtól itt valahol a lelkem alatt 
Ami összefutott benne mikor odaírtam a kézjegyemet 
"Róma ezerhatszázharminchárom június huszonkettedikén 
Esküszöm és fogadom eme szent könyvön tartva kezem 
Hogy megbántam... és gyűlölöm... és átkozom... és visszavonom... 
S eretnekségnek... és tévedésnek... s hibásnak ismerem el... 
S alávetem magamat... amit rendelt a Szent Hivatal 
Isten is úgy segéljen... Szóról szóra... fentnevezett Galileo Galilei" 
Nem nem hagyjuk ezt homlokom hiába rázom és gyömöszölöm 
Ebben a hangnemben senki nem érti beszédem 
Aki él és élt valaha és megszokta a szónoki formát 
A tiszta vita bölcs és hagyományos keretét 
Jaj nincs senki társam ehez immár akihez jajszóval jajongjak 
Nem is szó csak dadogás és vén szememből a könny 
Oh jaj csak te vagy már énnekem süket és néma Megnemszületett 
Ki nem is sejted még önmagad távoli szép unokám 
Messze századok multán aki rothadt csontjaimon 
Illansz tova fürgén könnyű gépparipán 
Hát ide hallgass mert teneked szól e kusza pár sor. 
Ha leírtam elrejtem itt számodra a kövek alá 
Vedd kézhez majd mikor eltakarítod ezt a romot 
Hogy ide építsd a szép Embersas isteni fészkét 
Unokám te édes testvérem pajtás víg cimbora drága barát 
Ismerős nekem már egyedül csak te itt e világon 
Ugye ismersz ugye látod ugye tudod mi fáj nekem itt 
Miért nem tudom én megmagyarázni ezeknek 
Hogy miként vág össze amit tettem a Tett és amit szóltam a Szó 
Ugye érted ugye hangod e hang ugye nem kell ez írást 
Villámló szikrakövét lelkemnek szőni szonettbe 
Zegzugosan ahogy pattan úgy kapja el könnyű szíved 
Ugye így lesz nálatok is ugye nem lesz ennyi teher 
Be jó társalogni veled máris könnyebb a lelkem 
Be nem szól vissza szavad s ha szól majd már nem hallja fülem 
Visszhang aki vagy időben a sápadt Neptunuszon 
(Jobb már nekem szólni süket falhoz mint fülhöz mely érti de rosszul) 
Ó miért nem nyujthatod át az Időn testvéri kezed 
Miért nem rántsz át ezen az árkon odaát jobb lenne nekem 
Otthonosabb igazibb egyszerűbb és helyesebb 
Én képzeletemben úgyis gyakran járok már tifelétek 
Nyelveteket tanulom s megszokom uccáitokat 
Lassú már nekem a hintó ami vár rám a Tiberisznél 
Hogy villájába vigyen Toscana jó hercege innen 
Öreg vagyok én nincs időm türelmetlenül topogok 
Iszákom üres oda becsületem nem kellek a kornak 
Küldjetek át értem egy olyan gépmadarat 
Ami van nektek vagy üzenjetek sok tengeren át 
Azzal a kürttel amit mindenütt hallani mindig 
Bolond és bölcs egyszerre hallja nem tudom mi a neve 
Vigyetek el innen rosszul érzem magam itthon 
Szidnak engem és fenyegetnek és figyelnek az öregek 
S a fiatalok azt mondják hogy rühes és gyáva vagyok 
Ott kellett volna gebednem szerintük tömlöc fenekén 
Vagy száraz bőrömet máglya felett pörköltetni ropogva 
Egyik a Szent Téboly másik a Józan Egészség 
Kifordult szem és alattomos és ostoba szürke mosoly 
Könnyű nekik mit bánják ők mit hoz a holnap 
Csak ma legyen friss tyúk cifra zsoldos szajha szerető 
S könnyű Neked is tudós unokáim ott a jövőn túl 
Te már tudod amit én nyugtalanul állítok csak 
Hogy mindegy úgyis most egyelőre pár századon át 
Nem fontos ki forog mi forog s mitől dagad és száll le a tenger 
Hasztalan és szép színpadára a csillagos égnek 
Dübörögve húzzák le a kárpitot és a redőnyt 
Kezdődik a régi és mindig új hajcihő idelenn 
Lám csak a burkus egy fuvolát fú tegnap óta a frankkal 
Henrik markába röhög tudja hogy hamis a hang 
Mit bánja ki bánja e hős és nagyszerű tornán 
Mely e világnak új Sándort és Cézárt adott kegyesen 
Távoli napok és bolygók dolgában mi igaz mi nem igaz 
Fáradt vagyok én pajtás jó lenne pihenni nekem 
No adj nekem kis helyet ott ahol ülsz hadd ülök le 
Tartsd ide a füled nézz körül senkise hallja 
Gyorsan megsúgom az igazat hisz tudod úgyis 
Szükséged nincs rá de én hadd könnyítek magamon 
Hát persze hogy úgy van hát persze hogy mozog a Föld 
Hát persze hogy szent eskümből egy szó sem igaz 
Hát persze hogy nem nekik hogy nekem volt igazam 
S csak kezem írta alá azt a gonosz kutyabőrt 
De most hajolj még közelebb és tudd meg a titkot 
Nem is a kínpad s nem is a máglya ijesztett 
Hajladozva mélyen bűnbánón és becstelenül 
Ó volna bár máglya lángolva elégni fölötte 
Láng magam is Élő Szellem Ifjúság és Jövő és Szerelem 
E pörgő rohanó Földön ha volna érdemes élni 
Érdemes élni lángolni a lángnak a Szépnek a Jónak 
De érdemes-é?

Pajtás hát persze mozog a Föld

De nem nekem ám s teneked se csak a kapzsi pimasznak 
A tökfejőnek aki vígan száguld vele s el se hiszi 
Bár állna meg és dőlne dugába és omlana össze...