Lökd ide a sört / Fonográf

Kúraszerűen

A csoki és a bor jó kombináció az elbutulás ellen

A csoki és a bor jó kombináció az elbutulás ellen: mindenképpen ajánlott minél több flavonoidtartalmú élelmiszer - elsősorban bogyós gyümölcsök és szójakészítmények (tofu), valamint tea, csokoládé és (mértékkel) bor - fogyasztása, ha sokáig meg akarjuk őrizni szellemi frissességünket.

A hosszú élet titka

100. születésnapja alkalmából köszöntötték pénteken Szabó Gyulánét, a Johanneum Diakóniai Központ lakóját. .........................

Elza néni szerint a hosszú élet titka minden nap egy pohár bor. 

Szülővárosa, Celldömölk polgármestere egy üveg Ság-hegyi borral lepte meg őt, és elhozta Elza néni szomszédainak és fodrászának üdvözletét is.

Szekszárdiban úszó pisztráng

Az anekdota szerint, 1817-ben egy baráti összejövetelen a házigazda szekszárdi óbort kínált a vendégeinek Franz Seraph Peter Schubert (Bécs, Himmelpfortgrund, 1797. január 31. – Bécs, 1828. november 19.), osztrák zeneszerző. Schubert is a társasággal tartott, de egy idő után felállt és félrevonult, mert nem hagyta nyugodni Christian Friedrich Daniel Schubart, a XVIII. század kalandos életű irodalmárának költeménye: A pisztráng. 

A csermely halkan zúgott, hol útja völgyre nyílt,

Hűs mélyén pisztráng úszott, úgy surrant mint a nyíl.

Oly tisztán szépen látszott, én csendben ültem ott,

A vízben vígan játszott és messze csillogott.

A parton lesben állva egy férfi nézte őt,

Nagy horgászbottal várta, a hal hogy arra jő.

A tiszta vízről véltem, itt nem lesz semmi baj,

Így meg nem fogja véle, hisz látja jól a hal.

A horgász cselre készül, mert unja már,

a csermelyt felzavarja végül. No, lám, amire várt,

már húzza, tépi horgát, a végén a végén ott a hal.

Jaj! Mért, hogy mindig jól jár és célhoz ér, ki csal?

Fél óra múlva dallal lepte meg a szekszárdi borral poharazgatókat.

 Franz Schubert: A pisztráng
Előadó: Pálinkás Gyöngyi operaénekes
Zongorán kísér: Szánthó Lajos
Rögzítésre került Budapesten, a Rátkay Klubban, 2011. március 3-án

A Zöld Bárban / Somlyó György

A Zöld Bárban    / Somlyó György     
1947. március 22-én délután 4 óra 12 perckor

         
  A falakon régi lapok kivágásai: furcsa óriások, összenőtt táncosnők, nagyanyáink cifra mulatságai, vonat elé ugró úri dáma, s a szakállas férfiak, kik ötven éve oly boldog lendülettel fordították át szörnyű tengelyén e századot; most fakó hősök a falon; s az ajtó fölött egy madár. E sokzugú város kicsi szögletében ülök, piros asztal előtt és érzem, mindenhová elkísér az is, amit sohase láttam; rámnéz az is, aminek nincs szeme; velem jön az is, szívembe csimpaszkodva, ami elmarad. A bárpult előtt egy vizsla szimatol, ó, vadakkal teli erdők, hogy lélegezhettek. Bámulják magukat tükrös polcukon a palackok, némelyek üresen emlékezve már forró és színes múltjukra, mint akiknek semmi dolguk többé e világon; van, amelyik öngyilkos izgalommal azt várja csak, hova öntheti maradék cseppjét, kinek mondja el azt az utolsó szót, ami még az övé; mások édes és erős tervekkel telve színültig. Mint az emberek itt e délután, mint az emberek mindenütt e kettészakadt világban, mint az emberek, akik a múlt ürességét hordozzák mindenütt, mint az emberek, akik mindenütt a jövendő italával részegek már, mint az emberek, akik nem érzik tavaszi alkonyon az ég színét, akik már nem tudnak hova lenni a változó napok képeiben, akik nem
              tudják megszólítani már a nélkülük születő dolgokat – és mint az emberek, akik tudnak munkát és örömöt, akik magukból érzik születni a napot és a holdat, akik új nevet adnak nappalnak és éjszakának –
             

egyenletesen hullámzik körülöttem a világ,     
(megárad
újra), mint a rádió hangja,     
mely a tengereken át liheg,     
hányan hallgatják szerte a földön e frázi- 
soktól hörgő híreket,    
melyekben mégis a népek vesznek óriás  
lélegzetet?    
Egy ölben gömbölyödve sötéten hunyorog   
a macska,   
néha milyen lehetetlen álarcokba rándul a
beszélő emberek arca,   
egy bajuszos fiú zöld sálban ásít,   
bronz italát mintázza révülten a másik,    
kacag a lány s kétoldalt kezével dobja fel     
fekete haját,     
(mit mondhat a kedvesének, mikor a testén     
végig kicsap a láng?)   
ki az anyja e másiknak, akit mintha nem is  
anya szült volna, de maga a szertelen ne-  
mezis?  
Hogy jegyezzem fel, ami itt csillan e perc  
taraján, semmi mást:     
a csókot, amely talán örökre csendül most      
mellettem, mint a pohár; a lágy tojást,    
melynek héja most reped fel, hogy kitárja       
mindig egyforma titkát egy emberi szájba –    
a párás ablak előtt most suhan el valaki,     
s mintha az idő megállna,     
emléke, mint egy hajfürt, pillanatig még      
lobog utána.
Mint az órjáskerék függő kocsijában,
mozdulatlanul is érezni a meg-nem-álló
mozgást a világban,

 a megállíthatatlan áramokat, vonzás és taszítás makacs gyermekjátékait az anyagban, az emberi húst, amely nyílik és zárul, zokog és mosolyog, és közben magára méri a csillagokat, a folyton sokasodó dolgokat, amelyek egy szerelmes szenvedélyével kívánnak egymásba illeni, az ünnepekre örvénylő sokaságot, és azt aki belőle kiemelkedik, aki végre egyetlen nagy hálóba fogja majd a földet, mint a pók, saját véréből font fonalakon, a föld mélyéből sodort huzalokon –
             

óriás eszmék állnak merő falakon,
alattuk, mint a tengerek, két milliárd tüdő
tágul és szükül,  
s úgy száll el a perc itt észrevétlenül,
  

de el nem veszve, elvegyülve, kipattanva a pattanó világba, mint asztalomon az ásványvízből egy buborék.

Pálinkadal - Magne cum laude

  Magne cum laude

ha tudod mit jelent az előadó banda neve akkor biztosan érted miért no komment

Mintáink bármely egyszínű alaptermékünkre nyomtathatóak. 

Nézz körül termékeink között és keress, ha nem találod amit szeretnél! rockpontinfo@gmail.com

Egyszínű alaptermékeinket itt találod: 

http://rockpont.polomania.hu/termeke k/6204_egyszinu_alaptermekek/

Csehov és a részegség

"Az ivásra való várakozás a legnehezebb minden várakozás közül. Inkább vár az ember hóban-fagyban öt óra hosszán át a vonatra, mintsem öt percet az ivásra."

"Jobb részegnek és vidámnak lenni, mint józannak és kedvtelennek."

"A részeg jobb szívű és okosabb a józannál. A részeg jobban szereti a zenét, mint a józan. (...) Ha a világon nem lennének részegek, a művészet nem jutna messze!"

Szárnyak...

 

 

Ady és a Másnapos dal / Ossián /

Ady a másnaposságról nyilatkozott:  

" Két fajtájú mámora van a bornak... Az első mámor olyan, mint akárkié, kitüzesít bennünk minden örök hajlandóságot s nagyon hatalmasak vagyunk. Ezután jön az éjszakavégi, hajnali alvás, furcsa sok ébredéssel... S mikor alkonyul, egyszerre csak, bárhol járunk, nyugtalan s tovább is nyugtalannak maradó agyunkat, szívünket befogja a mindenség. Ez már egészen művész-érzés... Hangsúlyozom ez másnap este jön, a legnagyobb emberi érzékenység, ez a szinte legnagyobb titkokat is kiadó egy vagy két óra. Ehhez nincs köze az alkoholmérgezésnek, a mámornak, ez az idegek perverz bűvészmutatványa.”