2011. április 15., péntek

Szekszárdiban úszó pisztráng



Az anekdota szerint, 1817-ben egy baráti összejövetelen a házigazda szekszárdi óbort kínált a vendégeinek Franz Seraph Peter Schubert (Bécs, Himmelpfortgrund, 1797. január 31. – Bécs, 1828. november 19.), osztrák zeneszerző. Schubert is a társasággal tartott, de egy idő után felállt és félrevonult, mert nem hagyta nyugodni Christian Friedrich Daniel Schubart, a XVIII. század kalandos életű irodalmárának költeménye: A pisztráng. 

A csermely halkan zúgott, hol útja völgyre nyílt,
Hűs mélyén pisztráng úszott, úgy surrant mint a nyíl.
Oly tisztán szépen látszott, én csendben ültem ott,
A vízben vígan játszott és messze csillogott.

A parton lesben állva egy férfi nézte őt,
Nagy horgászbottal várta, a hal hogy arra jő.
A tiszta vízről véltem, itt nem lesz semmi baj,
Így meg nem fogja véle, hisz látja jól a hal.

A horgász cselre készül, mert unja már,
a csermelyt felzavarja végül. No, lám, amire várt,
már húzza, tépi horgát, a végén a végén ott a hal.
Jaj! Mért, hogy mindig jól jár és célhoz ér, ki csal?


Fél óra múlva dallal lepte meg a szekszárdi borral poharazgatókat.



 Franz Schubert: A pisztráng
Előadó: Pálinkás Gyöngyi operaénekes
Zongorán kísér: Szánthó Lajos
Rögzítésre került Budapesten, a Rátkay Klubban, 2011. március 3-án