Egri bikavér

 Egri borászok 

          II. gyorsulási-, és szépségversenye

 forrás

 A versenynap: 2013. július 13. szombat – Eger

 Az idei mókára már most készülnek a traktorosok:

 a határból visszarendelték a munkagépeket, hogy a legszebb, legötletesebb díszekkel csinosítsák a lassú járműveket, s közben kitalálják, milyen maskarát öltsenek az 50 méteres versenyre.

/kép 2012-ből /

 forrás

Az egri legenda szerint a bikavér elnevezés a török időkből származik, de ez aligha igaz, hiszen hazánkban egészen a török hódoltságig kizárólag fehérbort termeltek. A kadarka kékszőlőfajta és a vörösbor készítésének technológiája a törökökkel együtt érkező rácok közvetítésével honosodott meg borvidékeinken. Írásos források, oklevelek, útleírások a bikavér elnevezést a 19. század közepéig nem említi (forrás: Máté Andrea. 2003. A bikavér legendája. Rubicon. Vol. 1-2/2003, pp 40-41).

A történelmi hagyatékok csak a 19. század második felében kezdik említeni a bikavér nevet. Ez elsősorban Szekszárd költőjének, Garay Jánosnak köszönhető, aki 1846-ban „Szegzárdi bordal” című versében megalkotta a bikavér elnevezést:

„Töltsd pohárba, és csodát látsz!
Színe mint a bikavér,
S mégis a gyöngy, mely belőle
Fölragyog, mint hó, fehér.
És a tőke, melyen termett,
Nemde, oly zöld, mint a rét?
Hol leled föl szebben együtt
Szép hazánk háromszínét?”


A „bikavér” kifejezést tehát elsőként a szekszárdi bor megnevezésére alkalmazták. A bikavér egy másik fontos, korai említése Erdélyi János 1851-ben megjelent Magyar közmondások könyve című művében olvasható a „Bikavér” címszónál: „Így nevezik az erős veresbort, például az egrit”. A meghatározás Szekszárdra ugyan nem vonatkozik, de az egri bort is csak példaként említi, amely a szó általános, nem tudatos használatára utal. Ezt erősíti továbbá Ballagi Mór 1873-ban megjelent „A Magyar Nyelv Teljes Szótára’ c. műve, amely szerint a ’Bikavér (tréfás) - erős, sötét színű vörösbor” (vö.: Töttös Gábor. 1987. A szekszárdi szőlő és bor. pp 127.).

Eredetvédelem
Az 1997. évi CXXI. törvény III. fejezete rögzítette először, hogy a szekszárdi és az egri bikavér bort csak a szekszárdi és az egri borvidékbe sorolt településeken szabad előállítani. Továbbá az egri bikavér és a szekszárdi bikavér kizárólag palackozva exportálható, belföldön szintén csak palackozva kerülhet fogalomba. Ettől eltérni kivételként csak az adott borvidék területén a termelők által forgalomba hozott hordós bor esetében lehet.
A 2004. évi XVIII. törvény megerősítette az előző bortörvényt, és kimondta, hogy a „bikavér kizárólag az egri és a szekszárdi borvidéken szüretelt szőlőből előállítható bor. A bikavér névhasználat az egri borvidéken, valamint a szekszárdi borvidéken engedélyezett.
A 130/2003. (XII.31.) FVM rendelet keretében szabályozásra került az egri bikavér mint védett eredetű bor. A rendelet rögzíti a szőlő származási helyét, a szőlőtermesztés mennyiségi és minőségi feltételeit, a bor kezelésének módszerét, valamint az ellenőrzés és nyilvántartás szabályait. Ezek alapján a borvidéken két bikavér-kategória készíthető.
Egri bikavér védett eredetű bor legalább három, az adott hegyközség fajta-listáján ajánlott fajtaként szereplő szőlőfajta borának házasításával állítható elő. A termőhelyre javasolt fajták: Kékfrankos, Kékoportó, Kadarka, Blauburger, Kékmedoc, Zweigelt, Cabernet franc, Cabernet sauvignon, Merlot, Pinot noir. 

A VinCE Budapest, mely immáron negyedjére került megrendezésre a Corinthia Hotelben Közép-Európa legrangosabb boros rendezvényének kikiáltott bormaraton.

Három napon keresztül, március 8-10. között kóstolhattunk végeláthatatlanul borok mellett pálinkákat, gourmet termékeket, és okosodhattunk a hazai és nemzetközi szakmabeli előadók workshopjain, mesterkurzusain.
Az érdeklődők 2013 legjobb bikavéreit is megkóstolhatták, melyek a Bikaviadal elnevezésű teszten a TOP 12-ben végeztek.