2013. július 31., szerda

Cipőért szól az ének...


"Beszéltünk már róla, hogy ha valaki kilép, akkor vége! 
Én biztos , hogy azután zenekarban nem fogok játszani többet.
Republic sem lesz....bárki kilép...az tuti!
Ezt én így ebben a közösségben tudom csinálni.
Innen nem eshet ki senki!
Ha valaki kiesik, akkor vége a zenekarnak.
Republic sem lesz többet.....
ITT NINCS CSERE!"



A Republic 20 c. könyvben  Cipő úgy nyilatkozott a jogdíjjal kapcsolatban: - >azért osztják el egymás között egyformán, testvériesen, mert igaz, hogy ő a legtöbb dal szerzője, de ez a termékeny korszaka kb. 10 évig tarthat, utána másnak is át kell venni a stafétát, ami realizálódott is, tehát mindenki egyformán kiveszi a részét a Republic sikeréből.
Egy 2008 as interjúban nyilatkozta Cipő,hogy életük végéig meg tudnának már élni abból amit eddig kerestek.

Nincs abban vita, hogy folytassák vagy ne folytassák... zenészek, ez az életük, hát tegyék.... DE!

Volt felröppenő hír hogy Republic 67 lesz. már egy másik zenekart jelezne aki a gyökereitől nem fordul el de mégis új felállásban más.... és nem kell a rajongókban kialakult elvárást hozni a bulikon, mert azt nem fogják tudni visszahozni.... hanem lenne lehetőségük új alapokon, egyéniségüknek megfelelően építeni új hangulatot, stb.

De majd a TV2 Aktív megmondja.
Megszavaztatja változtasson-e nevet a zenekar.
A végeredmény:

A 2013.03.28-i Aktív véleménykérdés és a szavazás eredménye:

ÖN SZERINT NEVET KELLENE VÁLTOZTATNIA A REPUBLICNAK

Szavazás eredménye:
A1 IGEN – 19%
A2 NEM – 81%
(forrás: http://tv2.hu/musoraink/aktiv/jatek)


Kb ez olyan mint mikor beteg gyermekekért kampányolunk a facen és bárki azt hiszi, hogy segít egy like.... igen, ha eljut a címzetthez akkor egy perc jóleső érzést adhat de pl kenyeret nem.... Számomra... kegyeletsértő amit olvasok, hallok.... azt nem tudom mennyi ebből a média porverése...de ....

Egy emlékkoncert...de láttuk néhány éve elhunyt zenészóriásunk emlékére rendezett koncerten, hogy azt a mai technika már nagyon illő, méltó mód megoldhatóvá tette.... 
De utána új idők új dalai kellenek, mely időben nem az elhunyt vállán és eddigi munkásságán kellene állni.
Ehhez képest pl a facebook-on sorra a régi - változatlan nevű  oldalon posztolnak mindent.


"bölcsőm is volt, sírom is lesz"





Miért léptem ki a Republicból

Tóth Zoltán kiválásának okairól kicsit mélyebben.

Bódi László, azaz Cipő temetése után rendkívül hamar létrejött az utódzenekar, a Republic 67. Cipő igen korai és mindenkit megrázó halálával a Republic még népszerűbb lett, pillanatok alatt elkapkodták a hirtelen utángyártott lemezeket.

A történtek kettéosztották a csapat korábbi közönségét, sokaknak Cipő hangja és személye jelenti azt, amiért rajongtak a Republicért. Új énekest nem nagyon tudnak és nem is akarnak elfogadni. Ők vélekedtek úgy, hogy Cipő nélkül folytatni nem tisztességes. Mások kíváncsiak a folytatásra, az új csapatra, akiket hajt (és fenyeget) a bizonyítás kényszere. Azt hiszem, szakmai harc mellett inkább jövőbeni egzisztenciális kérdésekről van szó. Egy kicsit mindenkinek igaza van, s ebből következik, teljesen igaza senkinek sem lehet. Az eltelt néhány hétben a Republic körüli történésekkel volt elfoglalva a honi sajtó. Még áprilisban értesülhettünk, hogy a csapat hangszerelője és gitárosa, Tóth Zoltán (számtalan Republic dal szerzője) megvált a zenekartól. Az okokról csakis a Rockinformnak nyilatkozott.
/Zoltán János/

Természetesen a kiválás nem pontos kifejezés, mivel inkább arról volt szó, hogy az újrainduló - Republic 67 nevű - zenekarban már nem veszek részt. Most már elindult, nem kívánhatom nekik, hogy ne sikerüljön. Talán megtalálják azt a "polcot" a műfajban, ahol elhelyezkedhetnek. El sem tudom képzelni most még, hogy a magyar közvélemény - mint image jelenséget - hova helyezi majd el. Történt már kissé hasonló esemény itthon 1983-ban. Akkor a zenekari nevet egy személyben vitte tovább az énekes, létrehozva - azonos név alatt - egy egészen más jellegű, imázsú zenekart. Az újraalakult együttes végülis majd 30 éve fennáll. Ha sikerült, akkor itt is lehetőség lehet rá. Ehhez össze kell majd szedniük új rajongókat az elfordult régiek helyett. Mint már régebben mondtam, az elválásban nem pontosan az motivált, hogy Cipő mit nyilatkozott korábban erről - mármint ha valaki kiszáll, akkor vége... Nem is külső családi követelések, de még csak a közvélemény várható véleménye sem.
Hogy meg lehessen érteni, vissza kell majd menni 24 évvel korábbra.
Ekkor az életemben annál a pontnál tartottam, feladom, hogy zenészként próbálok valamilyen módon "betörni". Ha még kedvem volt egyáltalán ilyesmihez, akkor talán valamiféle instrumentális vonal vonzott. (Ennek nyomai a kezdeti Republic lemezeken még fellelhetők.) Cipő ezekben az években érkezett az életembe, a kis vacak demó stúdióba, Rákosszentmihályra. Eléggé elszánt tervekkel és több kész dallal jött, melyek nem igazán egyeztek az én saját maradék elhatározásaimmal (még az utóbbi időben is élcelődött vele, hogy mennyire vonakodtam a kezdeti együttműködéstől: - Figyelj öregem, én már csak ilyen instrumentális dolgokat akarnék legfeljebb csinálni - mondtam akkor neki.

Látszott, hogy nem viccel. Életemben először és utoljára ütött meg akkor valamiféle hipnotikus hatás az irányából - amikor "elordibálta" nekem ott a dalait egy zongora mellett. Ennek emlékét és jelentőségét elültettem magamban, de akkor és ott örökre leválasztottam magam róla, és befordultam a saját magam dolga irányába, hogy az "agyalós" és átgondolt tervezés eszközeivel megtaláljam a végső zenei, hangszerelési és zenei image-beli formáját a dalok nagyközönség elé tárható megjelenítéséhez. Ő intuitív típus volt, én inkább analitikus. A fő ízlésvonalakban megegyeztünk. Annyi volt csak bizonyos kezdetben, hogy mit nem játszunk. Például rockot és bluest semmiképpen, annál érdekesebb volt számunkra az új hullám vagy a punk (később érkezett és lett uralkodó elemmé a beat a Republic repertoárban, de felbukkant idővel a folk is).

Még annyit a kezdeti hangszerelési ars poeticához, hogy lerögzítettük, hogy az akkor csúcspontját élő szintetizátor-copmuter zenei alap megoldások helyett amit csak lehet, gitárokkal oldunk meg. Ma az élőzenének reneszánsza van, akkor ez viszont eléggé formabontó volt. Nagyon érdekes feladatként kínálkozott. A legtöbb gitáros szinte ösztönből azonnal a torzítós rock vagy blues technikához nyúl, ha valamit csinálni kell, így azonban, hogy ezt eleve kizártuk, izgalmas kihívás volt, puszta gitárokkal hogyan lehet egy nagy színpalettájú, izgalmasabb zenét előállítani. Azt hiszem sikerült, ez nevezhető ma Republic-soundnak, amely azonnal felismerhető egy apró részletből is. Talán a fentiekből önmagától is kezd kiderülni, miért és hogyan kezdett kialakulni egy nagyon sokszálú együttműködésem egy emberrel. Én eléggé magamnak való típus vagyok, szeretem a legtöbb dolgot egymagam megcsinálni. Szerelőt sem engedek a házamba. (Ezt a tulajdonságomat a többiek eléggé meg is sínylették, itt kérek utólag is elnézést, ha túlságosan előre meghatározott vonalakon engedtem őket a hangszerelés közelébe...)

Cipő irányába egy hatalmas szeletet áldoztam az önfejű saját világomból, és a hangszerelési, zenei rendezési energiáimat az ő világába, munkájába olvasztottam. Mint idővel hamar világossá vált, a sors ennél nagyszerűbb "tárgyat" nem is találhatott volna e ténykedésemnek. Nemcsak a munkám találta meg a legméltóbb lefolyását így, de egy pótolhatatlan "sorsközösségben" is találtam magam vele. Talán soha senki nem becsült meg és értékelt úgy, mint ő!

Ez a sors - az ő távoztával - megszűnt, és az újnak - ha lesz - még nem derengenek világosan a láthatárai. Természetesen vannak terveim, meglátom, kapok-e még egy sorsáldást egy új úthoz. Hogy ez merre vezet, nem tudom, hogy merre nem, azt viszont igen: visszafelé.
                                                                                   forrás: Rockinform Magazin


A Republic zászlaja lehanyatlott...és ott nyugszik Cipő szeme elől eltakarva ezt, ami itt folyik.


   




A Sziget Mínusz egyedik napján az idei évben a tragikusan fiatalon elhunyt Cipőre emlékezünk. A fesztivál nagyszínpadán közismert és közkedvelt -- generációkat megszólító -- dallamok és szövegek csendülnek majd fel Magyarország legendás és népszerű zenészei által előadva, 4 órán át.

Fellépők: Balázsovits Edit l Bikini l Bródy János l ByeAlex l Charlie l Compact Disco l Első Emelet l Fenyő Miklós l Gerendás Péter l Halász Judit l Hooligans l Jávori Fegya l Keresztes Ildikó l Koncz Zsuzsa l Magna Cum Laude l Mahó Andrea l Müller Péter Sziámi l Nagy Feró l Nemadomfel l Omega l Pál Utcai Fiúk l Republic l Tolcsvay László l United
Műsorvezető: Boros Lajos és Bochkor Gábor