Kuksi a képek között a karmesteri képére bukkan, a kezében pálca.
Kuksi: -Mi vagy Te ? , tanító bácsi?
Öreg: -Nem.
Kuksi:-Bűvész.
Öreg: -Olyasmi, mint a bűvész. Ha én ezzel a pálcával intek, az emberek muzsikálni kezdenek.
……...Odalent a világban még nagyon nagy a zaj, nem hallanák meg a muzsikát.
--------------------------------------------------------------------------------------------------
--------------------------------------------------------------------------------------------------
Kuksi:-Neked mi bűnöd volt?
Öreg: -Nagy! Gondolkodni mertem.
--------------------------------------------------------------------------------------------------
--------------------------------------------------------------------------------------------------
Kuksi: -Mit írsz?
Öreg: -Kottát.
Kuksi: -Az minek?
Öreg: -Abból lesz a zene.
Kuksi: -Az minek?
Öreg: -Ha valami nagyon fáj, vagy valami nagyon szép, hogy azt már ki sem lehet mondani, azt így mondja el az ember. Így könnyebben meghallják. Érted?
Kuksi: -Nem.
Öreg: -Hát ide figyelj! – mese a fiatalemberről, akinek sok mondanivalója volt, és leült a zongorához és a Marsailles hangjait csalta elő. Az egyik fütyülte, a másik dúdolta – szárnyra kelt a dal.
Mikor már tömegek énekelték – ágyúval feleltek rá.
Mikor már tömegek énekelték – ágyúval feleltek rá.
De a dal erősebb lett, mert a világon mindenhol megértették amit a fiatalember mondani akart.
Kuksi: - És mit mondott?
Öreg:- Szabadság
Valahol Európában
| ||||||||||||||||||||||
1947, fekete-fehér, 104 perc, Radványi Géza
| ||||||||||||||||||||||
Simon Péter karmester egy romos várban él,
itt várja a békét. A II. világháborúban elárvult, hontalan éhes gyerekek
csapatva verődve kóborolnak, így találnak rá Simonra. A gyerekek és a
muzsikus között lassan barátság szövődik. Együtt védik meg a várat az
egyik gyerek halála árán az ellenük hergelt falusiaktól, és közösen
harcolják ki a fogságba esett társaik kiszabadulását. Véget ér a háború.
Simon Péter az ódon kastélyt hivatalosan is a gyerekek otthonává teszi.
|